Mi a növekedés forrása?
Az egyik a saját palackjainkra való átállás, a másik a gasztronómiában és a kiskereskedelem érezhető, évek óta tartó növekedés. Pozitív gazdasági hangulatot érzünk, ennek köszönhetően a mi árkategóriánkban van egy jelentős bővülés.
Beszéljünk a borokról. Itt van előttünk az Édes rozé, aminek ha a hátcímkéjét megnézzük, a dunántúli tájbor kifejezés szerepel rajta. Borvidékhez nem tudja kötni, a tájbor szóhoz kevés pozitív asszociáció van – mihez kezd a fogyasztó ezzel az eredetmegjelöléssel?
Szerintünk nincs értelme borvidéket megjelölni abban az esetben, ha a bornak nincsen borvidéki jellege. Azt gondoljuk, hogy a rozéknál, irsainál vagy a muskotályoknál a borvidéki jelleg nem kimutatható, a fajtajelleg és borkészítés módja az, ami meghatározza a jellegét. Soha nem hallottam még, hogy valaki vakkóstoláson meg tudta volna állapítani, hogy egy rozé egri vagy balatoni, viszont vannak olyan rozéstílusok, amely alapján meg tudnám mondani vakon, hogy ki készítette.
Dunántúli tájbor, áll a címkén. Honnan jön a szőlő?
A Dél-Balatonról, Balaton-felvidékről, kismértékben Sopronból származik a szőlő.
Az elv tehát ugyanaz, mint a pezsgőpincészeteknél, márkaborok vannak, ahol a márkákra jellemző ízkép elérése és fenntartása a fontos?
Pincészetünk már nagyságánál fogva is szétfeszíti a közösségi brandek kereteit. De régebben is tudatosan törekedtünk egyéni arculat kialakítására is úgy a borok minőségében, mint a megjelenésben.
A bor legyen jó, a többi mindegy?
A bor legyen elsősorban jó, de legyen ránk is jellemző.
Kevésbé ismert, hogy van pincészetük Tokaj-Hegyalján is. Hol kapható a tokaji Varga-bor?
Három fajtát készítünk, hárslevelűt, furmintot és sárgamuskotályt. Többségét exportáljuk Lengyelországba, Szlovákiába, Csehországba, Oroszországba.
A tokaji borvidéket érintő törvényi szabályozások nem éppen a Varga Pincészetnek kedveznek, elég, ha csak a borok borvidéken kívüli palackozásának, vagy a mustsűrítménnyel való édesítés tiltására gondolok.